Bemutatkozás

A doktori iskola alapvető célja, hogy a részét alkotó diszciplínák – az irodalom- és kultúratudományok, a nyelvtudományok, a pszichológia, a szociológia – egymással fedésben lévő, egymással érintkező területein újszerű inter- és multidiszciplináris megközelítésekre nyíljon lehetőség, miközben a programok természetesen nagyfokú önállóságot is élveznek. Hisz valamennyi diszciplínában természetes módon vonzódunk ahhoz, hogy a saját tudományágunk részkérdéseiben, belső struktúráiban, saját modelljeiben oly módon mélyedjünk el, hogy föl se merül az integráló szemléletmódok alkalmazásának lehetősége, a társdiszciplínák szempontjainak, modelljeinek, eredményeinek tekintetbe vétele. Holott már vannak szinergiákra építő sikeres projektek, léteznek interdiszciplináris tudományos megközelítések, szemléletmódok, amelyek összekötik és átfogó tudományos keretben művelik a doktori iskola felépítése során figyelembe vett diszciplínáknak legalább egy-egy szeletét. Ilyen például a kognitív tudomány szemléletmódja, amely mára szervesen beépült mind a nyelvészetbe, mind a pszichológiába, hazánkban is számos nemzetközi színvonalú közös kutatást inspirálva. Az általunk kidolgozott doktori iskola koncepciójában a megismeréstudomány elméleti modelljeinek a megfelelő területeken való alkalmazása mellett nagy hangsúlyt helyeznénk a személyiség szükségképp individuális létmódjának vizsgálata mellett a személyiség hagyományokba ágyazódására, létének környezeti, illetve társas-kulturális aspektusaira. Mindkét hangsúlyos vizsgálódási területen kulcskategória az identitás (egyes összefüggésekben ipseitás, sőt autenticitás), amely a filozófiai alapú bölcsészettudományoknak, a pszichológiának és több társadalomtudománynak is fontos terminusa. Az e kategóriára épülő vizsgálódásaink során megkerülhetetlen a reflexió mind az individuális személyiség, mind a szociális környezet sajátosságaira. A nyelvi identitás, a nyelvek lefordíthatósága, a kultúrák és művészetek közötti átjárhatóság, a narratív identitás, a vallásosság identitásformáló szerepe szervesen összekapcsolható a személyiség kulturális kontextusára irányuló pszichológiai, illetve filozófiai értelmezésmódokon alapuló irodalomtudományi kérdésfeltevésekkel, s mindkét diszciplína újszerű kutatási módszereket kínálhat ezekben a kérdésekben. E szemléletmód keretében a nyelvi grammatikák elméleti modelljei mellett helyet kap a nyelvet (nyelveket) beszélő individuum, a fogalmiság-nyelv-kultúra viszonyhálózata, a többnyelvűség, a multikulturalitás, a fogalmi, illetve nyelvi kreativitás stb. Sor kerülhet az irodalmi, a nyelvészeti, a pszichológiai és a társadalomtudományi szempontok összevetésére, integrálására az olyan több diszciplínában is fontossá váló tématerületeken, mint például a szelf, a nemi szerepek, a nevelődés folyamata irodalmi s más művészeti ábrázolásokban. Gyümölcsöző együttműködés várható az említett diszciplináris programok között olyan tématerületeken is, mint a narratív identitás, az érzelmek szerepe, az én-irodalom, az önéletírás, vagy az ön-prezentáció a különböző műfajokhoz tartozó művészeti alkotásokban. De ugyancsak intenzív együttműködési lehetőségek kínálkoznak az énkonstrukciók (és énlebontás) ritualizált formáinak változatos megközelítésmódokkal – színházantropológiai, teológiai, vallásfilozófiai megközelítésekben – vizsgált területén is.

Doktori programunk különlegességei közé tartozik a módszertan erőteljes képviselete. A pszichológiában és a társadalomtudományokban a kutatásban alkalmazott módszerek érvényességének és megbízhatóságának vizsgálata különösen kritikus kérdés, amelyhez gyakran több évtizedes viták kapcsolódnak (ilyen például az IQ-vita). A pszichológiai módszertani képzés céljai közé tartozik a komplex, a személyiség társas–kulturális aspektusait is mérő, korszerű és a nemzetközi tudományos mércéknek is megfelelő személyorientált módszerek fejlesztése és továbbadása. Épp ekkora jelentősége van azonban az irodalom- és kultúratudomány területén a filozófiai, teológiai illetve jogi hermeneutikában kifejlesztett, megértésre és értelemadásra építő gondolkodási és kutatási módszereknek, amelyek elsajátítása és továbbfejlesztése a kutatómunka önálló irányát kell alkossa.

Szeretnénk tehát elérni, hogy a kutatómunkába bekapcsolódó fiatal kollégák doktori képzésük végére a szakterületüknek megfelelő, releváns elméleti alapokon nyugvó módszertani felkészültséggel rendelkezzenek. Lehetőséget kívánunk biztosítani arra is, hogy a módszertan területén is lehessen fokozatot szerezni, legyen szó akár empirikus, akár hermeneutikai kutatási módszerekről. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a kutatásba és az oktatásba be kell vonni az egyre inkább mindent behálózó digitális kultúrát. Olyan képzést kell nyújtani a doktori hallgatóknak, hogy legalábbis el tudjanak igazodni a digitális tudományosság alapvető eszköztárában a szükséges információknak nagy adathalmazokból való kinyerésétől, amely inkább a pszichológiában és a társadalomtudományokban kerül alkalmazásra, a metaadatolásig és kéziratfelismerő szoftverek működtetéséig, amelyeknek inkább a digitális bölcsészetben van jelentősége,és amelyben mértékadó támogatást nyújthatnak a modern, számítógéppel támogatott nyelvfeldolgozási módszerek és források.

A doktori iskola a négy diszciplínát képviselő programból áll. A négy programot közös módszertani blokk kapcsolja össze. A hallgatók mind a négy tudományterületről hallgatnak majd kurzusokat, és lehetőségük nyílik arra is, hogy a másik három program oktatóival együttműködve válasszanak kutatási témát. E multidiszciplináris működési elv nem befolyásolja az egyes programok és a speciális szakmai témák alapvető önállóságát, sőt épp ellenkezőleg: ösztönzően hat a diszciplináris képzésre és a kutatásra. A képzésnek ma már elengedhetetlenül fontos része az intenzív nemzetközi kapcsolatokból fakadó lehetőségek (Erasmus-ösztöndíjak, több mint két évtizedes cserekapcsolat az amerikai Calvin College diákjaival, és más együttműködési formák) kiaknázása.

Az irodalom- és kultúratudományi program tervezett általános súlypontja a vallás és az irodalom kapcsolata, az ész- és érzelemalapú identitásképződés és identitásválság, valamint megjelenésük az irodalomban és a kultúra más médiumaiban (színház, film, zene, képzőművészet). Különös hangsúlyt kap a fordítástudomány, a narratív identitások s identitásnarratívák komplex kérdésköre, a felekezeti identitás az irodalomban, a reformáció eszme- és művelődéstörténeti, továbbá nyelvi aspektusainak témaköre, a bibliai, filozófiai és irodalmi hermeneutika, valamint a kisebbségi identitás témaköre.

A nyelvtudományi program középpontjában anyelvi identitás fogalma és tartalmának változásai, a nyelv és kultúra, nyelv és identitás, nyelv és társadalom, nyelv és grammatika összefüggései állnak, különös tekintettel a magyar mint anyanyelv és mint idegen nyelv kutatására, és különböző idegen nyelvekkel kapcsolatos vizsgálatokra. A nyelvi identitás, az interkulturális transzfer, a protestáns teológiai terminológia, az identitással kapcsolatos lexika, terminológia, grammatika és nyelvpolitika stb. problémakörének kutatása egyaránt lehetőséget ad az alkalmazott nyelvészeti, a történeti, a leíró, a funkcionális-kognitív, a formális nyelvészeti módszerekkel történő vizsgálatokra és megközelítésre.

A pszichológiai program középpontjában a személyiség és az identitás kulturális kontextusainak vizsgálata áll. Olyan kérdések vizsgálatára összpontosítunk, mint az identitás fejlődése, társas aspektusa, a társas kapcsolatok, a családi szocializáció jellegzetességei, a fejlődés zavarai és klinikai aspektusai, a mentális egészség és a pszichológiai jóllét összetevői és feltételei, valamint a spiritualitás és vallásosság szerepe a személyiség formálódásában és a mentális jóllétben. A program a pszichológiatörténet, az alkalmazás és a korszerű módszertan (pl. személy-orientált megközelítések) területén is biztosít kutatási lehetőségeket.

A társadalomtudományi program kognitív szociológiai aspektusa olyan kérdésekre keresi a választ, hogy miként válnak a kategóriák címkéi jelentéstelivé, a fogalmak konszenzuálissá, s hogyan rögzíti, stabilizálja az intézményesülés és a kommunikáció kényszere a társadalom tagjainak a fogalom használata szempontjából releváns viselkedését.

Ezekkel a kérdésekkel hosszú évtizedek óta foglalkoznak szociolingvisztikai kutatások, ám a fogalmak értéktartalmának (valenciájának), a valencia társadalmi, piaci hatásainak feltérképezése, sokkal hatékonyabban halad előre makro- (gazdaság-) szociológiai vonatkozásokkal kiegészítve. Mára ugyanis a big data elemzések révén kiterjedt tudásra tettünk szert arról, hogy a szociodemográfiai térben elfoglalt hely, a társadalmi helyzet, s az e helyzethez kapcsolódó társadalmi hálózatok milyen szerepet játszanak a fogalmakhoz rendelt értéktartalmak, az ízlések kialakulásában, lokalizációjában, s az ízlések változásaiban.

Az interneten elérhető nagy digitális korpuszok lehetővé teszik, hogy a disztributív szemantika és az NLP (Natural Language Processing) matematikai-statisztikai eszközeivel vizsgáljuk a problémát. A társadalomtudományi program másik jelentős pillére a komputációs társadalomtudományi módszertan (Computational Social Science) lenne, melynek segítségével szimulációs modelleken tesztelhető az egyén–közösség–társadalom bonyolult interdependens rendszere.

Az NLP metodika konkrét kapcsolódási felületet nyújt a nyelvészet felé, a szimulációs módszertan pedig a pszichológia-szociálpszichológia irányában mutat kapcsolódási pontot.

Igen fontos kérdése a kutatási programnak, hogy az intézményesült fogalmak hogyan gyűrik meg a társadalmi észlelés és interpretáció terét, az észlelt jellemvonás értékeket a fogalmak prototípusai felé mozdítva el. Ezekre az elméleti megfontolásokra konkrét kutatások épülnek, amelyek részben empirikus teszteknek vetik alá az elmélet alapfeltevéseit és előjelzéseit, másrészt az elmélet továbbépítéséhez nélkülözhetetlen új belátások forrásai.

 

1.       Az Irodalom- és kultúratudományi programról bővebben

„Tradíció” és „Fordítás”. Stuart Hall a hagyományos és a posztmodern kulturális identitás-felfogásoknak ezt a két alaptípusát különbözteti meg: egyrészt az identitást mint egységes, változatlan nagy elbeszélésre épülő, másrészt, mint a kulturális hagyományok, nyelvek, narratívák közt közvetítő, állandó alakulásban, átmenetben lévő entitást felfogó elképzelést. Ez a kettősség nemcsak a gondolkodásmódunkban végbement változást tükrözi, hanem a globalizáció következményeivel való számvetést is. Ennek a kérdésnek az időszerűsége nyilvánvaló általában a felekezeti, konkrétan a protestáns, illetve a kisebbségi identitás képződésében, mai irodalmi reprezentációiban, illetve a reprezentációk alakulástörténetében, az önmeghatározások hermeneutikájában (és egy hermeneutikai önmeghatározásban). Ez nem csak a fenti problémák, a felekezeti, nemzeti stb. identitás tematikus megjelenítését érinti, hanem azt a kérdést is, hogy az identitás értelmezése, az egységesség vagy a hibridizáció felé hajló felfogása, nyelvi megalkotottsága hogyan hat a művekben megjelenő narratív identitásra, az irodalom formanyelvére, tér- és időtapasztalatára, az emlékezet, a történelem koncepciójára, az identitás nyelvi szervezettségére. A kérdés másik oldala maga a fordítás problémája: hogyan közvetít mindebben a nyelv, mi a fordítás szerepe, hol vannak a kultúrák közötti fordítás határai.

Az irodalom- és kultúratudományi program a fentiek értelmében oktatási programjában, témakiírásaiban és kutatómunkájában az alábbi témakörökre koncentrál.

Reformáció és identitás: Általában a felekezeti és ezen belül a református identitás fogalmának, más identitáskonstrukciókhoz való viszonyának alakulását, történetét, egyes szerzők életművében való megjelenítését érintő kutatások. Bibliai hermeneutika, a spiritualitás, a szakralitás és az irodalom viszonya egy-egy szerző vagy korszak viszonylatában.

Kultúrák és művészetek közötti fordíthatóság: A tágan értelmezett kulturális fordítás, kulturális közvetítés elméletével, a médiumok közötti fordítás, adaptáció lehetőségeivel, a szűken vett fordítás kérdéseivel, fordításelmélettel, és az értelmezés, újraértelmezés és fordítás viszonyával foglalkozó kutatások köre.

Identitásdiskurzusok, egyéni és kollektív identitáskonstrukciók: Az identitás hagyományos, modern és posztmodern koncepcióit, a multikulturális, a nemzeti és a kisebbségi identitáskonstrukciók változásait, a nemzeti/kisebbségi önértelmezésekben való megjelenítését és irodalmi reprezentációit, az emlékezet, a kulturális és a narratív identitás, illetve az elbeszélés formanyelvének összefüggéseit tárgyaló, elméleti kérdéseket körbejáró, illetve egyes időszakokra, életművekre, művekre koncentráló vagy összehasonlító kutatások.

Kultúra, vallás és medialitás: A kultúra és medialitás, multikulturalitás és intermedialitás viszonyát érintő elméleti, és a kulturális, felekezeti, narratív identitás mediális meghatározottságát többnyire összehasonlító értelmezéseken keresztül vizsgáló gyakorlati kutatások köre.

A narrativitásnak kiemelt szerepe van az egyéni és társas emlékezetben, az identitásképzésben, és a folytonosság biztosításában. Az identitás a narráció oldaláról megközelítve nem más, mint folyamatosan újraírt élettörténet, az egyén élettörténetének értelmezése és újraértelmezése bizonyos diszkurzív stratégiák mentén. A narratívum ugyanakkor egy kognitív séma, amely az emlékezet fejlődésében, a nyelv működésében és az identitás kialakulásában játszik szerepet. E minőségében végső soron szociális tevékenység, interaktív kommunikáció. Mindezen ismérvek mentén adódnak a kapcsolódási pontok a pszichológiával  és a nyelvtudománnyal. 

A pszichológiai programból elsősorban az identitás, az én és a személyiség szerveződését és megjelenési-működési formáit vizsgáló fejlődéspszichológia, az identitás és az önreflexió formáit elemző narratív pszichológia, valamint a diszkurzív identitás jelenségeit vizsgáló diszkurzív pszichológia egészíti ki az irodalomtudományi program kutatásait. Kiemelt fontosságú az emlékezetkutatás, amely az emlékezet kognitív és emocionális kereteit, az emlékezet hagyományozásában szerepet játszó társas interakció folyamatait, a tudatos és tudattalan emlékezettartalmak közvetítését helyezi középpontba. Közvetlenül is támogathatják az irodalmi szövegelemzést és az irodalmi szöveg evolúcióját az elsődleges gondolkodási folyamatokat vizsgáló pszichológiai kutatások, valamint az élményfeldolgozás nyelvi mutatóit és az élmények átéléséhez kapcsolható narratív jelenségeket elemző pszichológiai eljárások. Hasznos felismerések várhatók még a valláspszichológiai, valamint a klinikai-mentálhigiénés, szociálpszichológiai és interkulturális területekről.

A nyelvtudományi program történeti, leíró és alkalmazott nyelvészeti fókuszában a nyelvi identitás fogalma és tartalmának változásai, a két- és többnyelvűség komplex megközelítései, a kétnyelvű és kettős kultúrájú identitással kapcsolatos vizsgálatok, valamint a pszicholingvisztika és a szociolingvisztika identitásképzéssel kapcsolatos általános kérdései állnak. Az identitással kapcsolatos terminológia és nyelvpolitika problémakörei magukban foglalják a protestáns teológiai terminológia témakörét is. Mindehhez társul még a névtan és identitáskutatás, azemlékezet és nyelvhasználat összefüggéseinek vizsgálata, a nyelvi világkép fogalma és vizsgálata. Mindezek a területek az irodalom- és kultúratudományi programmal is szoros érintkezésben vannak.

Az irodalom- és kultúratudományi doktori program tudományos előzményét képezik a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar tudományos kutató műhelyei, melyek több évre visszamenőleg dokumentált eredményekkel rendelkeznek. A törzstagok, oktatók és témavezetők kutatásai és publikációi, nyilvános szereplései az alábbi kari kutatócsoportok működéséhez kötődnek:

-       Hermeneutikai Kutatóközpont (vezeti Prof. Dr. habil. Fabiny Tibor)

-       Kanadai Kultúra és Irodalom Kutatóműhely (vezeti Dr. Nagy Judit)

-       Modern Keleti Kultúrák Kutatócsoport (vezeti Dr. Varrók Ilona)

-       Kortárs Közép-Európai Regény Kutatócsoport (vezeti Dr. Horváth Csaba)

-       Theatron Műhely (vezeti Dr. habil. Kékesi-Kun Árpád)

-       Misztikus Hagyományok Kutatócsoport (vezeti Dr. Daróczi Anikó)

-       Literatur und Erinnerung im Donauraum Kutatócsoport (vezeti Dr. Szentpétery-Czeglédy Anita)

-       Interkulturális Kutatócsoport és Fordítóműhely (vezeti Dr. habil. Sepsi Enikő)

-       Református Kultúrtörténeti Kutatócsoport (vezeti Prof. Dr. Csoma Zsigmond)

-       Latin-Amerika Kutatócsoport (vezeti Dr. habil. Semsey Viktória)

-       Szakrális Kommunikáció Kutatócsoport (vezeti Dr. Lovász Irén)

 

2.       A Nyelvtudományi programról bővebben

 

A „kultúra, nyelv, identitás” témaköre a nyelvtudományok számos területén megjelenik. A Nyelvtudományi program négy nagy nyelvészeti területre összpontosít: a nyelv és kultúra, nyelv és identitás, nyelv és társadalom, nyelv és grammatika témájú kutatások fókuszában egyaránt a nyelvi identitás fogalma és tartalmának változásai állnak, különös tekintettel a magyar mint anyanyelv és mint idegen nyelv kutatására, a magyar és idegen nyelvekkel kapcsolatos szinkrón és diakrón, funkcionális-kognitív, nyelvszerkezeti, szociolingvisztikai és alkalmazott nyelvészeti kutatásokra. Az identitással kapcsolatos terminológia és a nyelvpolitika problémakörei magukban foglalják a protestáns teológiai terminológia témakörét is. Mindehhez társulnak még a névtan és identitáskutatás, a nyelvi világkép fogalma és vizsgálata, a fordításorientált szöveg- és terminológiai vizsgálatok, a lexikográfiai és pragmatikai vizsgálatok. Terveink között szerepel a doktori iskola felépítéséből adódó szinergiák kihasználásával a nyelvészet és a pszichológia közös kutatási irányának megerősítése, elsősorban a kognitív irányzatok együttműködésével.

A Doktori Iskola Nyelvtudományi programja az alábbi területeken kínál a hallgatóknak kutatási témát, illetve kurzusokat.

A Nyelv és grammatika témakör: a nyelv megismerésével, rendszerének feltárásával értelemszerűen a nyelvtudomány foglalkozik. Ennek különféle ágai vannak: a strukturális, a funkcionális-kognitív, a leíró és a történeti-összehasonlító nyelvtudomány. Ezek mindegyike arra is törekszik, hogy a világ nyelveiben tapasztalható általánosan érvényesülő szabály- vagy törvényszerűségeket leírja. Ezeken belül fontos terület a nyelv hangtanának tisztázása, rendszerének felderítése. Lényeges szempont a nyelvtani rendszer (alaktan, mondattan), a nyelv társadalmi (társadalmi rétegek és földrajzi területek szerinti) tagozódása (ezek összefüggése a nemzeti- és a csoportidentitással), valamint a nyelvek egymásra gyakorolt hatásának kiderítése. Ezek pontos megismerése és az eredmények hasznosítása annak feltétele, hogy a nyelv használói félreértés nélkül közvetítsék és megértsék az információkat.

A Nyelvtudományi program Nyelv és identitás témaköre széles lehetőségeket kínál a nyelv, a kultúra és az identitás kutatására, hiszen az alkalmazott nyelvészet interdiszciplináris szemlélete megjelenik a stilisztika, a pragmatika, a nyelvpedagógia, a nyelvpolitika, valamint az egyetemünk képzési struktúrájában kiemelt szerepet betöltő terminológia és lexikográfia kérdéseinek tárgyalásában is. A terminológiai kérdések vizsgálata szorosan kapcsolódik az irodalom- és kultúratudományi programhoz (pl. a protestáns terminológia vizsgálata, a terminológia fordíthatósága). Az alkalmazott nyelvészetet „hasznos nyelvészetként” értelmezzük: a leíró- és a történeti nyelvtudomány kutatási eredményeire támaszkodva, emellett más tudományterületeket is bekapcsolva, egy nyelven belüli, valamint két- és több nyelv rendszerében végzett, kontrasztív szemléletű kutatásokat tervezünk a legkorszerűbb nyelvtechnológiai módszerek bevonásával. A felsorolt témák beleillenek az alkalmazott nyelvészet tárgykörében eddig végzett doktori kutatások sorába, de minden esetben önálló, eddig még nem feldolgozott tárgykörre irányítják a fiatal kutatók figyelmét, akik a képzés során megtanulják a szükséges specifikus kutatásmódszertani ismereteket is.

A nyelvek közti származási rokonsággal az ún. történeti-összehasonlító nyelvtudomány foglalkozik, amely voltaképpen — amint megnevezése is mutatja — két nyelvtudományi módszer együttes alkalmazásából áll. A történeti nyelvtudomány egy-egy nyelv vagy nyelvcsoport életében bekövetkezett változásokat deríti fel, és igyekszik e változásoknak okát adni, azokat megmagyarázni. A témakörön belül kiemelt téma a magyar nyelv hangállományának, alaktani rendszerének, mondattani szerkezetének az elmúlt kb. 1100 év során bekövetkezett változása. Fontos terület a magyar írásbeliség kialakulása, az irodalmi nyelv megszületése, ahol is természetesen különösen nagy hangsúlyt kapnak a bibliafordítások és a magyar grammatikák megszületése, a nyelvjárásoknak a fokozatosan kikristályosodó irodalmi nyelvre gyakorolt hatásai, illetve mindezek szerepe a nyelvi és a nemzeti identitás kialakulásában. A nyelvi változások többé-kevésbé összekapcsolódnak a történelmi eseményekkel, a gazdaság- és művelődéstörténettel, tehát ezekre is figyelemmel kell lenni.

A Nyelv és társadalom témakör ugyancsak illeszkedik a központi kérdésként megjelölt kultúra – nyelv – identitás kutatásához, de itt a nyelvtudomány különféle ágainak alkalmazása mellett a társadalomtudományi területek, mindenekelőtt a szociológia és a kisebbségtudomány bevonása a meghatározó. A nyelv és a társadalom összefüggéseit a szociológiában alkalmazott korszerű kutatásmódszertan alapján, két nagyobb csomópontba rendezve vizsgálják az ide sorolható témák. Az egyik csoport általános módon, bármely – a doktorandusz hallgató által ismert – nyelv keretében, akár a társadalmi két- és többnyelvűség vonatkozásában is vizsgálható kérdésfelvetéseket tartalmaz (gender nyelvészet, nyelvi tervezés, revitalizáció, kommunikáció, verbális befolyásolás, internetes identitás); a másik csoport részben a magyarországi, részben a határon túli kisebbségek nyelvi identitásával, kétnyelvűségének alakulásával és ezek társadalmi vonatkozásaival foglalkozik. További központi téma pl. a mai magyar változatok és változások grammatikai és attitüdinális (ang. language regard) vizsgálata.

A Nyelv és kultúra tárgyköre a nyelvi kommunikáció szemantikai, kommunikációs és pragmatikai aspektusaira koncentrál, és különböző elméleti keretek alkalmazása révén kívánja vizsgálni a nyelvi kommunikáció jellemzőit és a tágabb értelemben vett kultúraközi kommunikáció buktatóit. Vizsgálja a sikeres és a sikertelen kommunikáció fajtáit és jellemzőit, a beszélői szándékot és annak felismerhetőségét, a metakommunikatív nyelvi eszközök fajtáit és szerepét, valamint a konvencionális és nem konvencionális jelentések interpretációját. A köznyelvvel és a szaknyelvekkel kapcsolatos kérdések egyaránt fontos vizsgálati tárgyát képezik a kutatásoknak. A szaknyelvekkel foglalkozó nyelvészek egyik fontos célja és feladata annak vizsgálata, hogy melyek azok a nyelvi jellemzők, amelyek a szaknyelveket, ezen belül az egyes szaknyelvi szövegeket és műfajokat jellemzik.

A doktori program tudományos előzményét képezik a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar tudományos kutatóműhelyei, melyek több évre visszamenőleg dokumentált eredményekkel rendelkeznek. A törzstagok, oktatók és témavezetők kutatásai és publikációi, nyilvános szereplései az alábbi kari kutatócsoportok működéséhez kötődnek:

-       Terminológiai Kutatócsoport (vezeti Prof. Dr. habil. Fóris Ágota)

-       Hungarológiai Kutatócsoport (vezeti Dr. habil. Nádor Orsolya)

-       Pragmatikai Műhely (vezeti Dr. habil. Dér Csilla és Dr. Csontos Nóra)

-       Alkalmazott Nyelvészeti Kutatócsoport (vezeti Prof. Dr. habil. Hessky Regina)

-       Japán Lexikográfiai műhely (vezeti Dr. Varrók Ilona)

-       A Diskurzusjelölők Nyelv- és Műfajközi Vizsgálata Kutatócsoport (vezeti Dr. habil. Furkó Bálint Péter)

 

3.       A Pszichológiai programról bővebben

A fentebbi részletes programismertetésekből is kitűnik, hogy a pszichológia tudománya erősen átszűrődik mind az irodalom- és kultúratudomány, mind a nyelvtudomány, mind a társadalomtudomány területére, gazdag kínálatát nyújtva az inter- és multidiszciplináris kutatásoknak a Doktori Iskola keretein belül is. A DI pszichológia programját az alábbi témakörökben látjuk hangsúlyosnak.

Módszertan, pszichometria: Ennek keretében számos olyan kurzust (pl. Statisztika és empirikus adatfeldolgozás, Automatikus szövegelemzési eljárások, Narratív identitás) és kutatási témát (pl. narratíva és identitáskutatások) javasolunk a hallgatóknak, amelyek bármely programba beilleszthetők. Ugyanakkor ez a témakör kiemelt fontossággal bír a modern pszichológián belül is, és a Doktori Iskolában olyan témákkal jelenik meg, mint a számítógépes és online pszichológiai tesztek alkalmazása, a projektív személyiségdiagnosztika, a személyiségtesztek reliabilitásának és validitásának vizsgálata, a képi kifejezéspszichológiai kutatások. Ennek eredményességét garantálja a KRE Pszichológiai Intézetében évek óta eredményesen működő Projektív Tesztek Pszichometriája Kutatóműhely, illetve a Pszichológiai Statisztikai Kutatócsoport (mindkettő vezetője Prof. Dr. Vargha András).

Identitás, személyiség: Ez a témakör is összekötő kapocs a pszichológia és a DI másik három programja között. A pszichológián belül olyan kérdéseket vizsgálunk ezzel kapcsolatban, mint pl. az identitásszerveződés a személyiségfejlődés és a képi kifejezéspszichológia tükrében, a személyes és a szociális identitás narratív összefüggései, a nemi különbségek (neuro)pszichológiája vagy a felnőttkor és az öregedés a 21. században. Ennek a témakörnek a kutatása nagyban támaszkodhat a Képi Kifejezés-pszichológiai Tudományos Műhely munkájához (vezeti: Prof. Dr. habil. Vass Zoltán PhD).

Érzelem, értelem, intelligencia:  E fogalmak az általános pszichológia olyan részterületeit képviselik, amelyeknek kitüntetett jelentőségük van mind a személyiség-, mind az egészségpszichológia kutatásaiban. A DI keretében ezzel kapcsolatban olyan témákkal szeretnénk behatóbban foglalkozni, mint az empátia, az együttérzés és a mindfulness közti kapcsolat, az érzelmi folyamatok narratív szerveződése, az érzelmi intelligencia történet alapú vizsgálata, az intelligencia fogalma, mérése és az IQ-viták, illetve az interaktív tanítási és tanulási módszerek.

Spiritualitás: Ez a terület a pszichológián belül egyesek számára kissé ezoterikus, ugyanakkor vannak olyan neves szakemberek (pl. Danah Zohar), akik szerint a spirituális intelligencia egyenértékű a többi közismertebb intelligencia faktorral. A spiritualitás témakörében olyan kutatásokba akarjuk bevonni a hallgatókat, mint a természeti környezet bio-pszicho-szocio-spirituális hatásai, az egészséges és patológiás vallásgyakorlási módok, a vallásos hit és spiritualitás fejlődési szintjei, a spiritualitás és vallásgyakorlás hatása a testi-lelki egészségre, a spirituális gyakorlat a személyiségszerveződési szint függvényében, spiritualitás a párkapcsolatokban, krízishelyzetekben és a pszichoterápia kontextusában, a személyiségfejlődés és a spiritualitás egymásra hatása, illetve a pszichedelikumok spirituális élménydimenziónak szerepe a hatvanas évek amerikai ellenkultúrájában és a modern spiritualitás kialakításában. Mindezen témák a Károli Gáspár Református Egyetem arculatához is jól illeszkednek. Ezen téma kutatásában szoros az együttműködés a Szakrális Kommunikáció Kutatócsoporttal (vezeti Dr. Lovász Irén CSc), valamint a Misztikus Hagyományok Kutatócsoporttal (vezeti Dr. Daróczi Anikó). Ez utóbbi az „A misztika fogalmai és hagyományai az európai gondolkodásban” című OTKA projekt gazdája (OTKA K 101503) (vezeti Dr. Vassányi Miklós PhD).

Klinikai és egészségpszichológia: Ez a témakör átfedést mutat több más témakörrel. Ennek keretében olyan kutatásokra invitáljuk a doktoranduszokat, mint a pozitív pszichés működés intra- és interpszichés vonatkozásai az élettartamon át, a pszichoszomatika és a pszichoterápia, a mozgásterápiák szerepe a mozgás- és viselkedésszabályozás alakulásában, az ADHD a végrehajtó funkciók tükrében, illetve az obesitas pszichés faktorai és kulturális háttere. E kutatások hátterében meg kell említenünk a KRE Pszichológiai Intézetében több éve eredményesen működő Fejlődéslélektani-Neuropszichológiai, valamint az Obesitas Pszichológiai Faktorai kutatócsoportokat.

Párkapcsolatok, család: Ez a témakör kiemelt kutatási területe a KRE Pszichológiai Intézetének, melynek eredményességét számos megjelent könyv és tanulmány támasztja alá. A DI keretében e téren olyan témákkal szeretnénk behatóbban foglalkozni, mint a párkapcsolatok vizsgálatának nem verbális módszerei, az interakciódinamika a családban, a kortárscsoportban és a párkapcsolatokban, a családi rendszer, a párkapcsolatok, valamint a baráti kapcsolatok vizsgálata, illetve pár és családmodellek, kapcsolati kultúra, generációs jellegzetességek.

Interkulturalitás és szociálpszichológia: Ez a témakör szintén összekötő kapocs a pszichológia és a DI másik három programja között. A pszichológián belül olyan területeket vizsgálnánk ezzel kapcsolatban, mint a kultúra, az értékek, a személyiség és a pszichológiai jóllét, a kultúraközi vizsgálatok személy-orientált megközelítésben, büszkeség és nemzeti identitás, a szociális identitás szerepe a szervezetben, vezetésben, a szociális identitás szerepe az interperszonális viszonyokban és a családban, a meghódított és a lázadó habitus: kultúrák és ellenkultúrák, a kulturális megértés útjai, a médiumok hatása a szocializációra, a médiumok szerepe az emberi kapcsolatokban és a mindennapi életben, vagy a nyugati ezoterikus-okkultista hiedelmek hatása a pszichológia fejlődésére. Ennek a témakörnek a kutatása nagyban támaszkodhat az Interkulturális Szociál-pszichológiai Kutatóműhely munkájára (vezeti: Prof. Dr. Erdélyi Ildikó PhD).

 

4. A Társadalomtudományi programról bővebben

A képzési program kognitív szociológiai aspektusa olyan kérdésekre keresi a választ, hogy miként válnak a kategóriák címkéi, jelentései, a fogalmak konszenzuálissá, vagy hogyan s milyen feltételek mellett közelítik meg ezt az állapotot, hogyan rögzíti, stabilizálja az intézményesülés és a kommunikáció kényszere a társadalom tagjainak a fogalom használata szempontjából releváns viselkedését.

Ezekkel a kérdésekkel hosszú évtizedek óta foglalkoznak szociolingvisztikai kutatások, ám a fogalmak értéktartalmának (valenciájának) a valencia társadalmi, piaci hatásainak feltérképezése, sokkal hatékonyabban halad előre makro- (gazdaság-) szociológiai vonatkozásokkal kiegészítve. Erre azonban az információs forradalom, s ezen belül a BIG DATA projektumok beindulásáig, lényegében várni kellett.

Mára kiterjedt tudás áll rendelkezésünkre arról, hogy a társadalmi helyzet, a szocio-demográfiai térben elfoglalt hely, s az e helyzethez kapcsolódó társadalmi hálózatok milyen szerepet játszanak a fogalmakhoz rendelt értéktartalmak, az ízlések kialakulásában, lokalizációjában, s az ízlések változásaiban. Miller McPherson kutatásai egyértelművé tették a Blau-space szerepét az izlések társadalmi meghatározottságának leírásában. Ha a Blau-space nem is mondja meg, hogy egy adott pontján található személynek mi tetszik és mi nem, meghatározza azt, hogy e tér adott pontján milyen ízlés a legtipikusabb, s hogy egy meghatározott pozíciótól távolodva hogyan változik az ízlések eloszlása.

Aktuálisan igen fontos kérdése a kutatási programnak, hogy az intézményesült fogalmak hogyan gyűrik meg  a társadalmi észlelés, és interpretáció terét, az észlelt jellemvonás-értékeket a fogalmak prototípusai felé mozdítva el. Érdekes szociológiai következménye mindennek, hogy az intézményesülés maga mintegy redukálja az őt magát aláásó tapasztalat előfordulásának valószínűségét. Ezzel az elméleti modell magyarázza az előítéletes gondolkodás elkerülhetetlenségét.

Ezen elméleti megfontolásokra konkrét kutatások épülnek, amelyek részben empirikus teszteknek vetik alá az elmélet fentiekben természetesen csak igen vázlatosan ismertetett alapfeltevéseit és előrejelzéseit, másrészt az elmélet továbbépítéséhez nélkülözhetetlen új belátások forrásai.

 

A program kutatási témái

 

A társadalmi szereplők identitásai: Ebben a keretben kulcsfontosságú a szereplők nevéhez, címkéjéhez, az őket beágyazó fogalmakhoz tartozó jellemvonások intézményesülése különböző társadalmi közegekben. Az intézményesülés elsődleges következménye, hogy a prototipikus jellemvonás-értékek mintegy elvártakká válnak, s az elvárásnak való nem megfelelés társadalmi szankciókat von maga után. E szankciók magukban foglalják a normasértő egyedek, szervezetek leértékelését, a beléjük vetett bizalom megingását s legitimációjuk erózióját. E folyamatok tanulmányozására a hazai vendéglátóipar éppen úgy kiváló lehetőséget nyújt, mint a skóciai whisky-párlók populációja, vagy a kézműves sörök készítőinek kukorica használata, az atléták vagy az előadóművészek drogfogyasztása.

 

Identitások és a BIG DATA: Az így körülírható identitások feltérképezése a legutóbbi időkig súlyos, nehezen elmozdítható akadályokba ütközött. Minthogy az identititás azon elvárások összessége, amellyel a társadalom valamely szereplője, szervezete szembesül, s amely elvárásoknak való megfelelés magától értetődő, ezen elvárások kikerülnek az érdeklődés homlokteréből, ki a könnyen megfigyelhető viselkedési szabályok közül, s nem képezik viták, beszélgetések tárgyát. Beszélni ugyanis éppen arról érdemes, ami nem magától értetődő. A korábbi tanulmányok, jobb híján, a normasértéseket követő költséges szankciókból próbálták kikövetkeztetni, melyek voltak a magától értetődő normák. A mind könnyebben kutatható Big Data számos területen lehetővé tette a magától értetődő elvárások sikeres azonosítását. Így derült fény arra, hogy az amerikai filmiparban elvárás volt a színészekkel szemben, hogy még a múltban sem dolgoztak légyen együtt olyan művészekkel, akik utóbb Amerika ellenes tevékenységért feketelistára kerültek.

 

(1)        Vallási identitások és a szuiciditás

(2)        Identitások konfliktusai és hierarchiái

(3)        Etnikai identitások és a szuiciditás

(4)        Regionális identitás

(5)        Szakmai identitások:

a.     Orvos,

b.     Lelkész/Pap,

c.      Ügyvéd,

d.     Bíró,

e.      Katona

f.       Rendőr

g.     Tanár

h.     Kutató, stb.

(6)        Szervezeti identitások

a.     Kutatóegyetem

b.     Kínai/Vietnami/Thai étterem

c.      Kórház

d.     Hadsereg, stb.

(7)        Az autenticitás fogalma és aspektusai

a.     Szakmai autenticitás

b.     Regionális autenticitás

c.      Történeti autenticitás

(8)        Autenticitás és a népi kultúra

(9)        Autenticitás a képzőművészetben

(10)     Autenticitás és a giccs

(11)     Autenticitás és a rítus

(12)     Termékek és termelők: Kinek a tulajdonságai határozzák meg a piaci sikert?

A fenti lista annak érzékeltetésére szolgál, hogy a kutatás pillanatnyi állásának s a jelöltek érdeklődésének függvényében igen sok téma megragadható.